A kezdet

2021. október 8-án egyetlen nap alatt gyökeresen megváltozott az életem. Az életünk.

Aznap reggel csontkovácshoz indultam, ám odaérve hirtelen azt éreztem, mintha „eltűnt” volna a kezem: nem éreztem a karomat, és rövid idő múlva már alig tudtam beszélni, a szavaim érthetetlenné váltak.

Nem jutottak eszembe a szavak, nem tudtam megmondani a nevemet, nem emlékeztem arra, hol születtem, és néhány perc múlva olyan érzésem volt, mintha kívülről látnám saját magamat.

Szerencsére a csontkovácsom gyorsan felismerte, hogy komoly baj lehet, és néhány percen belül már a férjem vitt a kórház sürgősségi osztályára.

Első kórházi élmények – sürgősségi ellátás és stroke gyanú

A sürgősségi ellátó orvosok előtt le a kalappal: egy pillanat alatt a CT-ben találtam magam, majd egymás után következtek a különböző vizsgálatok. Folyamatosan F betűs szavakat kérdezgettek tőlem, hogy ellenőrizzék az állapotomat és az agyműködésemet. Ekkorra már szinte semmit nem fogtam fel a külvilágból, olyan volt, mintha kívülről figyelném a saját életemet, teljesen tehetetlenül.

Felvittek az őrzőbe, ahol azonnal infúziós kezelést kaptam, ami életmentőnek bizonyult. Az állapotom rövid időn belül tovább romlott, és egy bizonyos idő- és állapotszint után ezt a kezelést már nem kaphattam volna meg. Utólag is óriási hálával gondolok a doktornő gyors és határozott döntésére, amely nagyban hozzájárult a felépülésemhez.

Ebből az időszakból egyetlen erős emlék maradt meg: folyamatosan az járt a fejemben, hogy nem szabad lehunyni a szemem, mert attól féltem, hogy többé nem tudom majd kinyitni. Intenzív halálfélelem gyötört. Kavarogtak bennem a kérdések: mi lesz a két gyerekemmel, mi lesz a családommal, hogyan tovább? Lebénulok? Túlélem egyáltalán? A történet vége mégis az lett, hogy megmaradtam, és új esélyt kaptam az élettől.

Másnap – ébredés a kórházban

Másnap ébredés után megkönnyebbülve tudatosult, hogy még élek. Mindenem megvan, lélegzem, kapok levegőt, a testem működik – legalábbis akkor még így hittem. A kórházi ágyhoz kikötözve töltöttem el négy napot, közben folyamatosan kaptam az infúziókat, jöttek-mentek az orvosok, de alig kérdeztek, és szinte semmilyen információt nem adtak arról, mi vár rám, milyen állapotban vagyok valójában.

Úgy gondoltam, minden életfunkcióm rendben van, hiszen enni is tudtam. Ilyen „finom” kórházi kosztot már régen ettem. A negyedik nap estéjére már önállóan is el tudtam menni a WC-re, mert addigra megszabadítottak a kötelékeimtől, és végre szabadabban mozoghattam a kórházi osztályon.

6 nap a kórház neurológiai osztályán

A neurológiai osztályra kerültem, ahol végre önállóan tudtam létezni: jöttem-mentem, ettem a „finom” kórházi kosztot, és igyekeztem minél érthetőbben, szebben kommunikálni. Közben több furcsaságot is tapasztaltam: például a telefonomon nem tudtam rendesen üzeneteket írni, azt hittem, elromlott a készülék, pedig a szövegek, amiket gépeltem, teljes összevisszaságok voltak. Mégis büszkeséggel töltött el, hogy milyen szépen tudok villával és kanállal enni, és egyre önállóbb lettem a mindennapi tevékenységekben. A 6. nap reggelén éreztem meg először újra az ízeket, addig teljesen hiányzott az ízlelésem. Ekkor derült ki, miért tűnt addig „olyan finomnak” minden kórházi étel.

Végre otthon... Tünetmentes! Tünetmentes??

A kórházi zárójelentés szerint TÜNETMENTESEN történt a távozás, mégis néhány nap alatt egyértelművé vált otthon, hogy ez korántsem igaz. A valóságban a következő, mindennapokat érintő maradványtünetek maradtak:

- Sérült beszédközpont: a szavak formálása nehézkes, az összefüggő beszéd fárasztó, és ha hosszabban tart a beszélgetés, a mai napig jelentkeznek beszédzavarok.

- Sérült írásközpont: ezért kellett a kórházban keresgélni és cserélgetni a betűket, és ezért okoz még most is gondot a folyamatos, hibamentes írás.

- Számok keverése: a számok felismerése és leolvasása bizonytalan, így fordulhatott elő, hogy a mérleg 74 kg-ot mutatott, de leolvasáskor 34 kg-nak tűnt.

- A teljes jobb oldal érzékelésének hiánya a mai napig: nem érezhetők rendesen a fogak a szájban, nehéz egy vastagabb falú bögréből inni, és a fodrásznál sem egyértelmű, hogy hideg vagy meleg víz folyik a hajra.

- A munka ellátásának nehézsége: a 10 ujjas vakon gépelés – ami a mindennapi munka alapja – nem működik megfelelően, mert az ujjak nem érzik a billentyűzetet. Csak folyamatos nézéssel megy a gépelés, ami már nem tekinthető valódi vakírásnak.

Ennyit a „tünetmentes” állapotról: a láthatatlan neurológiai tünetek a mindennapi élet számos területén jelen vannak, és hosszú távú alkalmazkodást, rehabilitációt igényelnek.

Veszélyesen élni… – amikor a kéz érzéketlen

A kézben jelentkező érzéketlenséget sokáig nem vettem észre. Amíg teljes figyelemmel koncentráltam arra, amit csinálok, és a szememmel követtem minden mozdulatot, nem volt semmi gond. Szépen, lassan, odafigyelve mindent meg tudtam csinálni – amíg folyamatosan odanéztem.

De abban a pillanatban, ahogy nem figyeltem tudatosan arra, amit csinálok, azonnal jelentkeztek a problémák. Azt hittem, hogy mindent ugyanúgy meg tudok csinálni, mint korábban, mintha a kezemmel nem lenne semmi gond.

Zöldséget hámozni, aprítani, konyhai munkát végezni így különösen veszélyessé vált. Ennek következtében körülbelül kétnaponta sikerült megvágnom magam különböző méretű késekkel, vagy megégetnem a kezemet főzés közben. Szinte napi rendszerességgel értek kisebb-nagyobb sérülések az érzéketlen kéz miatt.

A ragtapasz és a kötszer ezért minden helyiségben elöl van, könnyen elérhető helyen, hogy szükség esetén azonnal el tudjam látni a sebeimet, és gyorsan be tudjam kötözni magamat.

Szerencsére ma már csak körülbelül kéthetente fordul elő baleset, és az is leginkább azért, mert néha elbízom magamat, és azt gondolom, hogy már megy rutinból is, akkor is, ha nem nézem, hogyan darabolom a krumplit vagy végzem a konyhai feladatokat.

Hőérzet

Sokáig fel sem tűnt, hogy gyakorlatilag nincs hőérzet az ujjaimban, amíg egyszer a kezemet a csap alá nem tartatták úgy, hogy nem nézhettem oda. Nemcsak a víz folyását nem érzékeltem, de azt sem, hogy hideg vagy meleg víz ér-e.

Érdekes módon a kórházban ez egyáltalán nem tűnt fel, utólag visszagondolva mégis szinte semmilyen hőmérséklet-változást nem érzékeltem. Talán jobb is volt így, mert a gyógyulásra és a hazajutásra lehetett koncentrálni, nem pedig arra, hogy mennyi mindent nem érez a kéz.

Ma már világos, hogy minden mozdulatot figyelni kell. A 200 fokon sült zsemlét nem szabad puszta kézzel kivenni a sütőből, még akkor sem, ha a kéz nem jelzi, hogy tűzforró, mert a bőr ilyenkor könnyen és észrevétlenül megéghet.

Ha a csap alá kerül a kéz, a hőmérséklet-változást elsősorban a kar érzékeli, az ujjak idegei még nem ilyen szerencsések. A mindennapi tevékenységek során ezért különösen fontos a tudatos odafigyelés és a látásra hagyatkozó ellenőrzés.

Autóvezetés

A tapintás és érzékelés kiesése miatt a manuális váltót sem tudtam, és azóta sem tudom kezelni, így sajnos meg kellett válnunk az alig 5000 km-t futott, gyönyörű kis piros Suzukimtól. Az autóvezetés azonban nem maradt ki az életemből: rövid idő után sikerült helyette vásárolni egy ugyanilyen Suzukit, csak fehér színben és automata váltóval, amely sokkal biztonságosabb és kényelmesebb számomra. Imádom!

Érdekes élmény volt az első időszak, mert úgy vezettem, hogy tőből az egész karomat nem éreztem a kormányon. Csak az nyugtatott meg, hogy láttam, ahogy fogom a kormányt, és szinte fehéredésig szorítottam, hogy biztos legyek benne. Ma már sokkal jobb a helyzet: csak az ujjaimat nem érzem, amikor fogom a kormányt, a karom többi részét már érzékelem, vagy egyszerűen hozzászoktam ehhez az újfajta autóvezetéshez.

Vizsgálatok és kivizsgálások stroke után

A kórházból gyakorlatilag "félkész" állapotban bocsátottak haza, azzal az útmutatással, hogy önállóan keressek fel neurológust, kardiológust és hematológust további vizsgálatok elvégzésére. Ezzel egy több hónapos kivizsgálási tortúra kezdődött. Az állami egészségügyben a várólista nagyjából fél év, ezért Székesfehérváron, a Menta Ház magánrendelőben jelentkeztem be a különféle szakorvosi vizsgálatokra és kontrollokra.

Neurológusom az első vizsgálat óta dr. Tóth Tímea főorvos asszony, aki az állapotomat egyáltalán nem tartotta tünetmentesnek, és további részletes neurológiai kivizsgálásokat javasolt. A doktornő szakértelme, empatikus, emberi és segítőkész hozzáállása miatt a mai napig hozzá járok kontroll vizsgálatokra. Szívből ajánlható neurológus mindenkinek, aki stroke utáni rehabilitációban vesz részt.

A kardiológiai vizsgálatok során szívultrahang, egész napos HOLTER viselés, valamint kétszer is nyelőcsöves szívultrahang történt – egyszer Tatabányán, majd az értékelhetetlen eredmény miatt az egész procedúrát újra kellett csinálni Budapesten is. A részletes kardiológiai kivizsgálás szerencsére megnyugtató eredménnyel zárult: a szívem rendben van, nem találtak eltérést, így egy lehetséges rizikófaktor kipipálható.

Hogy pontosan mi okozhatta a stroke-ot, a mai napig nem derült ki, és őszintén szólva már nem ez áll a középpontban. A figyelem az előttem álló feladatokra, a gyógyulásra és a mindennapi élet újraépítésére irányul, nem pedig a múlton való rágódásra. Ez a szemlélet segít előrehaladni a felépülés útján.

A cél azoknak a gyógymódoknak, terápiáknak és rehabilitációs módszereknek a megtalálása, amelyek valóban segítenek a felépülésben: legyen az zeneszöveg olvasás, éneklés, hullahoppozás, Zumba, rajzolás, fűzés, sütögetés vagy bármilyen kreatív, mozgásos vagy relaxáló tevékenység, amely jó hatással van a közérzetre, támogatja az idegrendszer regenerációját, és segít a teljesebb élet visszaszerzésében.

Akupunktúra tapasztalatok

Hazajövetelemet követően, szomszédom ajánlására kezdtem el járni Budapestre, az Acu-Point rendelőbe, Szabó Krisztián akupunktőr kezelésére. Először hetente, majd kéthetente, jelenleg pedig már havonta veszek részt akupunktúrás kezelésen.

A kezelések elején a kezem és a karom szinte semmilyen ingert nem érzékelt. Ahogy telt az idő, és rendszeresen történt az idegpályák stimulálása, fokozatosan egyre több mindent kezdtem érezni. Kezdetben még a tűszúrásokat sem érzékeltem, a stimuláció 10-es erősséggel zajlott, hogy egyáltalán valamilyen apró érzet megjelenjen. Mára sokat változott a helyzet: a karomon szinte minden inger érezhető, lefelé haladva pedig körülbelül a tenyerem feléig érzékelek apró bizsergéseket és impulzusokat. Jelenleg itt tart a javulás folyamata.

BEMER terápia – mikrokeringés támogatása természetesen 

Sokszor hangzik el, hogy nincsenek véletlenek. 

Az sem véletlen, amikor éppen akkor kerülnek az útba segítők és új megoldások, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. Így történt ez Madeirai utazás során is, ahol Dórival és Zsolttal ismerkedés közben került szóba a BEMER készülék, egy tudományosan megalapozott, mikrokeringést támogató eszköz. A készüléket végül megvásárlás követte, azóta pedig a BEMER terápia a mindennapi rutin része lett. 

Mennyire hatásos a BEMER kezelés? 

Az első egy hét rendszeres BEMER használat után az addig teljesen érzéketlen kézben apró bizsergések, csiklandozó érzetek jelentek meg, majd ugyanez a talpban és a karban is érezhetővé vált. Néhány hét elteltével az egész kéz bizsergett – ez önmagában nem volt kellemes érzés, mégis örömteli jelnek számított, mert azt mutatta, hogy az idegek újra „dolgozni” kezdtek, megindultak a regenerációs folyamatok.  (Ez nem fizetett reklám, hanem személyes tapasztalaton alapuló információ, segítő szándékkal megosztva.)

A BEMER eszközről, a mikrokeringés javításáról és a terápiás lehetőségekről itt találhatók további információk.