Túlélni egy stroke-ot felér egy csodával, egy új eséllyel az életre.
Túléltem azt, amibe más belehal, amibe más lebénul. Sokan elveszítik a beszédkészségüket, az íráskészségüket, az érzékelésüket, és magatehetetlenné válnak. Önmaga árnyékává válik az ember. Én stroke túlélő vagyok. Szerencsés vagyok, és mindennap teszek érte, hogy újra működhessek, hogy a stroke utáni rehabilitáció sikeres legyen.
Tanulok beszélni. Magamtól. Zeneszövegek olvasásával és énekléssel fejlesztem a beszédet és a szövegértést. Gyakorlom az írást. Magamtól. Géppel már egészen jól megy, a kézírással azonban még akadnak galibák, de folyamatosan gyakorlok. Fejlesztem az érzékelést. Magamtól. Rajzolok, alkotok, és lépésről lépésre önmagamat rehabilitálom. Van hitem. Önmagamban. És nem adom fel.
Ez a blog egy stroke túlélő története, útja a felépülés, a remény és az önrehabilitáció felé. Köszönöm, ha olvasod a történetemet, és öröm, ha hitet és erőt ad másnak is, aki stroke után keresi a kapaszkodókat az újrakezdéshez.
"A rajzolás azzal kezdődik, hogy az ember ráhangolódik önmagára, felismeri a problémát, majd egy papírlapra vet egy grafikus ábrát. Amikor a felvázolt, érzelmileg megtapasztalt és szimbolikus formában leírt problémás helyzet a papíron láthatóvá válik, elkezdjük tanulmányozni, megérteni és fokozatosan elfogadni a történéseket."
Az általam FILCTOLLAL készített rajzok NEM MŰVÉSZI ALKOTÁSOK a klasszikus értelemben, hiszen a lényegük nem az esztétikum, hanem az önismeret és a belső folyamatok megjelenítése. Inkább gondolkodásra késztetnek: vajon mit mutat ez a rajz, milyen üzenetet hordoz, milyen érzéseket, emlékeket, belső mintázatokat hoz felszínre?
Szeretettel mutatom be itt ezeket az önismereti, filctollal készült rajzokat, amelyek a kreatív önkifejezés és a belső világ felfedezésének eszközei.
(A neurografiRka elnevezés 2024 februárjában született, és egyedi módon utal a neurografikus, önismereti rajzolás folyamatára, szerintem igazán találó.)
Ez a kisfilm rólam szól. Szeretettel osztom meg veletek! Köszönöm dr. Mangó Gabriellának, hogy bemutathattam neurografirkáimat.
Egy különleges történetet szeretnék veletek megosztani. Az elmúlt napokban több csoportos foglalkozást is tarthattam gyerekeknek, és felnőtteknek is. Több olyan hely volt, ahol meglepetés voltam a kombinált alkotó élmény foglalkozásommal, melyben neurografiRka rajzolás és Ásványkincstár böngészés, ékszerkészítés szerepelt.
Volt már korábban is lámpaprojekt, de akkor egy régi, használaton kívüli lámpa kelt új életre.
Az a lámpa mára kicsit elöregedett, megsárgult, mint ahogyan annak az emléke is halványabb lett, amilyen állapotomban a stroke után néhány hónappal készült.
Lassan közeledik az ötödik évforduló, és sok emlék kezd elhalványulni. Helyüket új emlékek, friss...
Sokan kérdezik tőlem, miért rajzolok ennyit.
5 évvel ezelőtt, a stroke után hirtelen egy teljesen más élethelyzetben találtam magam.
Meg kellett tanulnom együtt élni azzal a furcsa, nehezen megfogalmazható érzéssel, hogy amit látok azt érzem, amit nem látok, azt nem érzem. Ezt nehéz elmagyarázni annak, aki nem élte át.
Néhány napja elkezdődött az új év, és én egyre furcsábban éreztem magamat. Valami nem stimmelt. Valami hiányzott. Volt valami űr, amit sem megfogalmazni, sem eltüntetni nem tudtam. Ezért úgy döntöttem, kirajzolom magamból.
Kicsit gondolkodtam rajta, hogy megmutassam-e ezt a rajzot nektek, amit tegnap készítettem, mert nem voltam biztos benne, hogy akarom tudni, ki mit gondol róla. De végül is miért ne?
Tegnap rémisztő napom volt. Épp hazafelé vonatoztam egy fantasztikus előző napi Koncz Zsuzsa koncert emlékeivel, mikor elkezdett zsibbadni a jobb karom. Úgy, mint akkor...
Elmúlt lassan egy újabb stroke-szülinap. És már nem is stresszeltem rá. Olyan nap volt, mint a többi másik. Lassan kezdek hozzászokni. Lassan újra el merek kezdeni ÉLNI. Szerencsés vagyok. Mert túléltem. Négy év eltelt, és össze sem tudom foglalni, hogy mennyit változott az életem ez alatt a négy év alatt. Lassan halványul az emlékképe annak a...
Ajándékba kaptam egy könyvet Dr. Mangó Gabriellától, amikor találkoztunk.
A testemet "félbevágta" a stroke, az érzékelés megszűnt a jobb oldalamon, az arcomban, a kezemben, nincs tapintásom, sérült a beszéd és írásközpontom, de ahogy telik az idő, lassan javul a helyzet.
A stroke sok mindenre megtanított: türelemre, elfogadni a változást, megbékélni azzal, hogy a gyógyuláshoz idő kell, megtanított hinni.
Megtanít ÉLNI.
Egy kicsit másabb életet. De ez is én vagyok, ez az én életem.
Köszönöm, hogy itt vagy!
Stroke tüneteinek felismerése 4 egyszerű lépésben
1. Kérd meg a beteget, hogy mosolyogjon! Ha az arc egyik fele lebiggyed, vagy nem képes mosolyogni, az stroke gyanúját erősíti.
2. Kérd meg, hogy mondjon egy egyszerű, hétköznapi mondatot! (Például: „Ma jó idő van.”) Ha a beszéd elmosódott, nehezen érthető, vagy nem tudja kimondani a mondatot, az szintén stroke-ra utalhat.
3. Kérd meg, hogy emelje fel mindkét kezét! Ha az egyik kar gyengébb, lecsúszik, vagy egyáltalán nem tudja felemelni, az a stroke jellegzetes tünete lehet.
4. Kérd meg, hogy dugja ki a nyelvét! Ha a nyelv félrehúz, görbül, vagy visszahajlik, az is figyelmeztető jel lehet agyi érkatasztrófára.
Ha bármelyik feladat során eltérést tapasztalható, azonnal hívni kell a sürgősségi mentőt, és a telefonban pontosan ismertetni kell a stroke-ra utaló tüneteket.
Hívd fel egyetlen gombnyomással vészhelyzet esetén az Országos Mentőszolgálatot!
Küldd el egyszerre pontos helyed és a legfontosabb információkat, hogy könnyebben megtaláljanak, gyorsabban, felkészültebben érkezhessen a segítség!