Két éve már, hogy az életem és a családunk élete gyökeresen megváltozott. Egyetlen nap leforgása alatt tett mindent tönkre. És változtatott új emberré.

Valahogy már egy ideje olyan napok vannak, - a csillagok állása, vagy a bolygók, vagy magam sem tudom mi okozza, - de szükségem van folyamatos megerősítésre, magamtól, magamnak... Folyamatos ösztönzésre, hogy jó minden, jól alakulnak a dolgok, alakulnak a dolgok..Könnyebb, ha megjelenítjük, mert akkor hiszünk benne, s ha hiszünk benne, akkor...

Néhány hete már küzdök saját magammal. Kicsit elúsztam magamtól, és nehéz visszatalálnom ahhoz a mindig pozitív Eszterhez, aki voltam néhány héttel ezelőtt. Pedig annyi jó dolog történt velem: írom és lassan a nyilvánosság elé is tárom ezt a blogot, elindult az ékszeres vállalkozás, és sorban kapom a sok szeretetteljes visszajelzést tőletek, amiért...

A stroke miatt sajnos sokáig nem tudtam foglalkozni azzal a lélek-emelő, szívet-lelket megnyugtató, gyógyulást segítő tevékenységemmel, amely már több, mint egy évtizede tölt be fontos szerepet az életemben. Az ékszerkészítéssel.

Napok óta, ahogy jönnek-mennek a frontok folyamatos idegfájdalommal küszködök. Olyan fajta, amikor érzem minden idegszálamat a fogaimban, a karomban, a testemben. Fájdalmas. De a fájdalom talán jót is jelent.

Amikor ez a rajz készült, egyetlen szó került a papírra: ELHISZEM

Több mint egy éve már, hogy stroke-ot kaptam. Hirtelen és váratlanul fordult ki gyökerestül a világ. Jobb oldalamon teljes érzékelés kiesés, sérült beszédközont, sérült írásközpont... Nehéz időszak kezdődött az életünkben.

Hogy egy év alatt a stroke mennyi mindenre megtanított: