Megint az idegeimre megy...

Már megint ez az idegfájdalom. Napok óta tart. De hát nem csoda, a frontok jönnek-mennek, úgy váltják egymást, hogy mindenkit megvisel. Embert is, állatot is egyaránt. Látom a 8 éves kutyánk is csak kóvályog. Mit tehet hát az ember lánya, aki a stroke-nak köszönhetően frontérzékeny lett? Szenved. 
Az arcom teljes jobb oldala fáj. Hol tompábban, hol olyan erősen, hogy meggörnyedek tőle.
Ijesztő kicsit.

Különös dolog ez, furcsa játéka ennek a stroke-nak. Teljes jobb oldalamban eltűnt az érzékelés, nincs tapintásom, nem érzékelem, ha megégetem, elvágom az ujjamat, ha leforrázom magamat, semmi. Már megszoktam. Ezek nem fájnak.  De ami belülről jön... na az más tészta....

Napok óta ez a mantra jár a fejemben: nincs érzékelés=nincs fájdalom. Tegnap este aztán olyan erővel csapott le rám a fájdalom, hogy arra gondoltam, minek több gyógyszer, úgysem használ. De van a birtokomban még egy dolog, amivel próbálkozhatok, ami eddig többször segített, ez pedig a rajz.
Mit veszíthetek? Ha nem használ, még ott vannak a bogyók. 

Fogtam hát a rajztömbömet, az alkoholos filcet, és belekezdtem... Húztam a vonalakat úgy, ahogy az agyam diktálta.  Körök, mert azok gyógyítanak... hullámok... nincs éles sarok... kerekítsük le... 

Aztán ahogy folytattam a rajzot, egyre inkább éreztem, hogy a csillapítás működik. Kezdett testet ölteni, láthatóvá válni, kézzel fogható lett a fájdalmam. A papíron. Hiszen pont úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. Ahogy húzza, hasogatja, tépázza az idegszálakat. Nincs érzékelés=nincs fájdalom... Majd megszületett ez a rajz. 

Ahogy láthatóvá vált a láthatatlan, az értelmezhetetlen, úgy fogyott el az ereje bennem. Az agy csodákra képes. A neurografika működött. A hit segített. Elhittem, hogy működni fog. Elhittem, hogy papírra vetve az erejét veszti, csökken a fájdalom. Elhittem, hogy képes vagyok uralni és uralkodni rajta. Nem művészet ez, csak egy terápia. Nekem bevált. Remélem írásaimmal segíthetek másoknak is.
Hinni. Önmagunkban. 
És közben a gondolataimban kalandozva megszületett valami más is.  Tudom, hogy nem pontosan úgy rajzolom, ahogy a nagykönyvben meg van írva, ahogyan a szakértők tudják és tanítják. Ez egy egyszerűbb mód. Elképzelem, vonalazok, kerekítek, színezek, mit üzen vajon a rajz, mire akar tanítani, mi a megfejtése, tovább alakítom, majd egyszer csak megszületik a megoldás. Ezek az én gyógyító vonalaim. Nem művészi, néha nem is szép.
Csak egy firka... "Neuro-grafirRka"   
Egy új út kezdődik. Egy új élet kezdődik?