Hála-üzenet

2022. október 8. Mai napon pont egy éve, hogy újjászülettem.

Ilyenkorra már éppen bent feküdtem az intenzív osztályon, és halálfélelmemben azon gondolkoztam, hogy ha lehunyom a szememet nem ébredek fel többé. De szerencsére felébredtem. Csak már semmi nem volt ugyanolyan. Ez egy hálaüzenet.

Míg élek hálás leszek Ottónak, hogy felismerte, mi történik velem, és gyorsan reagált, ezzel megmentette az életemet. Hálás vagyok a sürgősségi osztály orvosainak, hogy helyes döntést hoztak a kezelésemmel kapcsolatban.  

Végtelenül hálás vagyok a férjemnek, hogy támogat mindenben, hogy kezelésekre hurcol, hogy bíztat akkor is, mikor el vagyok keseredve, hogy mindent megtesz azért, hogy én működhessek. 

Hálás vagyok a gyerekeimnek, akik ez idő alatt megtanultak mosogatni, porszívózni, ablakot pucolni, fürdőt takarítani, és úgy általában segítenek mindenben, amit én nem tudok megcsinálni.

Hálás vagyok azoknak az embereknek, akik az egy év alatt az utamra keveredtek, Krisztiánnak az akupunktúráért, Melindának a gyógytornákért, Nikinek a rajz tanításért.

A testem félbevágta a stroke, az érzékelés megszűnt a jobb oldalamon, de ahogy telik az idő, lassan javul a helyzet. Sok mindent tudok már csinálni, újrakezdtem a sütést, rajzolok, főzök, mosok, autót vezetek, beiratkoztam Zumbára, igazából úgy élek mint előtte, csak kicsit veszélyesebben 😊

Mert még mindig megvágom magam kétnaponta valamivel, még mindig kiveszem a 200 fokos zsemlét kézzel, még mindig elveszek, ha sötétben kell valamit kitapintanom, vagy lekapcsolni egy lámpát. Még mindig nem érzem a számat, a fogaimat, az arcomat sem.  És még mindig nem tudok dolgozni úgy, mint azelőtt.

Bár ha belegondolok: már tudom használni az egeret, igaz, néha össze-vissza kattintgatok 🙂 A billentyűzeten úgy írok, mint amikor gépírást tanultuk, és még csak néhány betű ment vakon, nekem most mind vakon megy, amit a bal kezemmel kell leütni, a jobb oldali betűket meg elpötyögöm ahogy sikerül 🙂

Keverem a betűket írásban, a számok sem a barátaim még, ha fáradt vagyok össze-vissza beszélek… de élek. 

És talán ez a legfontosabb 😊

A hosszú hálálkodás végére ideteszek egy rajzot, ami a jobb kezemet ábrázolja, amin remélem hamarosan végigszalad a gyógyulás, és újra úgy tudom használni, ahogyan régen 😊

Ez a nagy tervem.

Hálás vagyok nektek, hogy végig olvastátok, és hogy ilyen sokan érdeklődtök a gyógyulásom felől, amit ezúton is köszönök!